Zsid 13,18–21

• A szerző Pál munkatársa (Apollós?). Páléhoz hasonló eseményeket, körülményeket él át – ez is egy börtönlevél („visszaadassam nektek”).

• Mégsem a körülmények (a börtön) határozza meg a szerzőt: nem csügged el, nem sajnáltatja magát, nem tétlen. De tudja, hogy ehhez nem magától van ereje. Ezért kéri: imádkozzatok értünk! – Isten adjon erőt, hogy amíg fogságban kell maradniuk, ne csak elviseljék azt, hanem szolgálhassanak, ahogy Isten adja.

• Hogyan lehet szolgálni börtönben? Pál pl. bizonyságot tett a börtönőröknek (Fil 1,12), azonkívül imádkozik a gyülekezetekért (nyilván a zsidókhoz írt levél szerzője is), levelekben tanítja őket.

• A Zsidókhoz írt levélnek csak a vége (13,18–25) az, ami személyesen a szerzővel és a munkatársakkal kapcsolatos – de ezt is Krisztus-központúan írja le. A többi magát az evangéliumot mondja el, Krisztus személyét és áldozatát fejtegeti, és biztatja az olvasókat, hogy erősödjenek a hitben. – Krisztus a nagy, ő a kicsi. A Krisztusról szóló üzenetet mondja el hosszan, részletesen – de mondhatná még bővebben is, mert ő maga szerint „röviden írt” (22. v.). Ami magával kapcsolatos, azt röviden mondja. – Mi miről (kiről) tudunk sokat beszélni? Aki körül a gondolataink is forognak. – A börtönben is tudta: ott is vele van Krisztus, beszélhet vele, engedelmeskedhet neki – ott is szabad ember. Mi is csak akkor nem vagyunk szabadok arra, hogy neki engedelmeskedjünk, ha magunk mondtunk le erről.

• A Krisztussal való kapcsolata és engedelmessége miatt volt jó lelkiismerete (18. v.). „Mindenben helyesen/tisztességesen” igyekszik eljárni – nem hanyagol el semmit, nem próbál könnyíteni a helyzetén. Kitartással fut, Jézusra néz, aki vállalta a keresztet (12,1–2) – szintén könnyítés nélkül. Ezért kérheti jó lelkiismerettel az imádságot magáért. Ha „ügyeskedne”, nem kérhetné, hogy imádkozzanak azért, hogy Isten adjon erőt, bölcsességet… ahhoz, amit valójában a saját erejével próbál elérni.

• Kéri az imádságot azért is, hogy „visszaadasson” nekik, szolgálhasson feléjük. Nem azt kéri, hogy kiszabaduljon, ezzel könnyebb legyen a helyzete, hanem hogy őfeléjük szolgálhasson – mert Isten ezt bízta rá. „Szabad legyen arra, hogy azt tegye, amit tennie kell.” Hasonlóan mondja Pál: „miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak”.

• A készséget az imádkozásra és a készséget minden jóra (21. v.) a békesség Istene adja – aki a vele szembe fordult, ellene harcoló, előle menekülő emberrel békét akar kötni, és Jézus Krisztus által el is készítette ezt a szövetséget, amibe mindenki, aki hisz, beléphet. – A szövetség az ÓSZ-ben is, és Krisztus által az új szövetség is csak vérrel léphetett életbe. Az új szövetség vére: Krisztus vére, az Ő áldozata. Itt az áll: „kihozta a halálból… örök szövetség vére által”. Krisztus a vérét adta, meghalt, a szövetség életbe lépett, és Isten már ezért a szövetségért támasztotta fel Őt. A törvényt egyedül Jézus Krisztus töltötte be, ezért csak az élő – a bennünk élő – Krisztus által tudja a „törvényét a szívünkbe írni” (Jer 31,33; Zsid 10,16), azaz késszé tenni minket „minden jóra”, hogy Isten akaratát tegyük, ne a magunkét; hogy arra legyünk szabadok, amit Isten szerint tennünk kell.

• Mert kényszerből nem lehet azt tenni, ami Isten előtt kedves. Ezt Isten munkálja azzal a békességgel, amit nekünk ad. Úgy köt békét velünk, hogy nem hagy magunkra (nem úgy, mint egy világi „békekötéskor”, ahol mindkét fél visszamegy a saját helyére). „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Bennem él a saját természetem is, elkövetek bűnöket, de Krisztus várja, hogy ezeket letegyem, ezekkel szemben az Ő oldalára álljak – mert békét/szövetséget kötött velem. Ad erőt a győzelemre is, és ahogy kimunkálja, hogy úgy tudjak élni, ahogy neki kedves, úgy tudok egyre inkább dicsőséget adni neki. Ezért imádkozik a levél szerzője, hogy ide jusson el, ill. ebben erősödjön ez a gyülekezet. Mi is ebben erősödjünk, és imádkozzunk azért, hogy testvéreink is erősödjenek, és az engedelmességükkel tudják dicsőíteni Krisztust.

Zsid 12,3

Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.